Warning: parse_url(http://javascript:newwin('hws_01.jpg');/) [function.parse-url]: Unable to parse url in /home/others/stella/public_html/tslib/class.tslib_content.php on line 4803

Warning: parse_url(http://javascript:newwin('hws_02.jpg');/) [function.parse-url]: Unable to parse url in /home/others/stella/public_html/tslib/class.tslib_content.php on line 4803
Hochwechseli beszámolók 2.


Keresés

Hochwechseli beszámolók II.

Soproni hódítás a Hochwechselen

(A Meteorba küldött, és eddig még megjelenni nem igazán akaródzott beszámoló)

 

Az alig egy éves Stella Sopron (az MCSE helyi csoportja) dinamikus életében feltehetõen újabb mérföldkõnek számít az otthonunktól 100 km-re levõ osztrák magashegyi észlelõhely meghódítása és "belakása". No nem mintha megúntuk volna a hazai viszonylatban majdnem kifogástalan (átlag 6,5 hmg-s), a Soproni hegységben levõ, tszf 517 m-es Muck nevû "házihegyünket", de amint az égbolt megszállotjainak elég nagy távcsõ, elég magas hegy sem létezik. A cikk - a csoporttársak által nyomatékosan "megszólíttatva" - az úttörés történetének megörökítésére született.

A kezdet

A soproni csoport megalakulása után többször szóba kerültek Szabó Sándor tagtársunk osztrák amatõr-kapcsolatai. Kérdésemre (ti. hogy szerinte melyik hegyre járnak a burgenlandiak) lesújtó választ adott: szerinte egyikre sem. Minthogy Ausztriát és lakóit jól ismerem, a válasz nem lepett meg különösen. A Sankt Pöltenben lakó tartományi amatõrcsillagászok vezetõjét jól ismerem, így javaslatot kértem tõle egy Soprontól nem túl messzi potenciális észlelõhelyre - gyatra sikerrel. Egyszerûen bosszantott, hogy itt egy rakás "ezredes" hegy és mindenki lent, maximum pár száz méteren észlel.

Egyik alkalommal Sanyi kerített egy intelligens Ausztria-térképet, s rögtön javaslatot is tett, hogy a Stuhleck látszik alkalmasnak. Miután megállapodtunk, hogy kimegyünk felderíteni … Hmmm: szóval eltelt vagy fél év, s már kezdtem szégyellni magam.

Minthogy munkám során is sokat járok ki, adódott egy alkalom, amikor két idõpont közt volt vagy öt órám, nosza: irány a Stuhleck 1783 métere! A Semmeringen túl levõ csúcsot elég izgalmasan lehet megközelíteni: a felsõ (útvámos) szakasz veszélyessége a legvadabb svájci hágók emlékeit idézi (csak kötélidegzetûeknek ajánlom!). A "cukorsüveg" tetején körbejárva elsõként nagy ámulattal vetten észre egy kis mûanyagbúra alatt levõ Pluto - Charon mechanikus modellt (nem mûködött) és a Kuiper övrõl is szóló leírást. A panoráma páratlan: a Semmering csúcsa innen kb. -10 fokos magasságú - ez a mi helyünk!

A csúcson levõ vendéglõ-tulajdonossal röviden megegyeztem: mehetünk, de elõtte érdemes õt felhívni, hogy milyen az idõ. Tisztességgel bevallotta azonban, hogy szinte mindig szeles és gyakran ködös. Nem ügy (gondoltam én): mit finnyázunk, úgysem hetente járnánk ki, meg majd csak jó idõben, stb.

A sikeres felderítést és elõkészítést két tény árnyékolta be: egyik a gyakori rossz idõjárás, a másik, hogy elég körülményesen lehet megközelíteni. Az utóbbi miatt így a csúcs alatti hágón egy másik (DNy-i irányba vezetõ) úton autóztam le. Jó volt a megérzésem: sokkal jobb, szélesebb az út - és ismét csillagászati vonatkozású ismeretterjesztõ "kápolnák" az út mentén! (Na, mire mi ezt itthon elérjük …). Miután a környezõ nyergek nem voltak alkalmasak észlelésre (és még idõm is volt bõven), egy nagy kerülõvel leereszkedtem kb. Szombathely szélességére, s útközben a térképet bogarászva a sok hupni közt láttam egy számot: 1743 méter. Hû, mi ez? A Hochwechsel Wetterkogel! Hogy ez még nem jutott eszembe! És a Pannon medence szélén!!! A bánatba: nyomás! Még belefér…

Belefért: másfél órán belül két jó 1700-ast megjártam.

A "dombon"

Tempósan haladva még megcsodáltam egy hatalmas külszíni fejtésnél egy darabka "Ausztria-metszetet", majd a "Hochwechsel 15 km" tábla irányába fordulva kényelmesnek mondható - igaz, tartós - emelkedés után sorompó, vámfizetés. Az út széles, kétnyomú aszfalt. A csúcs közelében már döngölt kavicsos út (fém vízátereszekkel - enyhe "jusztírozó" hatással), de sehol egy szakadék - és a tetõn egy kápolna, majd a szokásos vendéglõ. A terep kb. jó focipályányi, s ha a vendéglõs 900 m-t mond, szó nélkül elhiszem! Szinte hihetetlen a kitáblázott (ezer más helyen, s térképen is leolvasható) magassági adat, de kénytelen voltam elhinni. Amikor megemlítette, hogy gyakran vannak fenn más amatõrcsillagászok is, azonnal eldõlt a Stuhleck sorsa. Ilyen referenciával és csak 40 méternyi különbség!!!

A mesés panorámát (zömmel -10 - 25°-os horizont!) csak az emlékkápolna zavarja, de hadd legyen egyszer a Dobsonosoknak is öröme... Számomra eldõlt: a kápolna a távcsövemtõl DK-re lesz, s a kocsi is a takarásban fog állni. Egy (borsos árú) kávé után az igen kedves tulajdonosnõ névjegyével és azzal a nem várt információval indultam le, hogy este 9-kor bezár, utána fénymentes minden. Ráadásul 19 óra után nincs útvám (micsoda örömök: mintha ez direkt a magyar amatõrcsillagászoknak szólna…). Természetesen õket is lehet hívni idõjárás ügyben, s a kerítésen belül azt csinálunk, amit akarunk (persze csak majdnem: ott sem szokás a "szocialista kultúra" néhány maradványának megtûrése…).

A csúcs alatt védettebb déli lejtõk is vannak, így erõsebb szélnél ott is lehet települni.

Hazafelé a legrövidebb utat választva újra megállapítottam, hogy az osztrák utakon nem nagyon "jusztírozódnak" az eszközök (ez fontosnak bizonyult a végleges útvonal kiválasztásánál). Úgy találtam, hogy a 110 km-re kb. 2,5 óra utazást kell kalkulálnunk (konvoj, pihenõ, egyszeri /kötelezõ/ eltévedés, stb.).

Az elsõ ostrom

A szokásos havi megbeszélésen érthetõen nagy érdeklõdés fogadta a beszámolót, s egy segédletet is összállítottam (adatok, utiterv, egyéb - a magassághoz tartozó - körülmények).

Minthogy a rendes negyedéves (soproni) észlelõ- és bemutató-programunkat nem lett volna célszerû felborítani, készítettem egy kb. október elejéig szóló tervet, amiben 6 etap szerepelt. Ha ebbõl a hegyi viszonyok miatt 3 összejön, elégedettek lehetünk.

Az elsõ természetesen helybõl kiesett: itthon is szörnyû idõjárás volt. A másodikkal már szerencsésebbek voltunk: a keddi idõjárás miatt pénteken, 2001. július 27-én nekibátorodtunk, s bár az idõjárás még átmenetinek látszott, a csapat annyira "felfûtött" volt, hogy "lesz, ami lesz: legfeljebb visszajövünk". Szerencsére nem így történt.

A csapat sajnálatosan leszûkült: a szándékokkal ellentétben végülis elsõ útunkra Holper Ferenc, Szitkay Gábor és Tóth Zoltán (= profi APO és nagy Dobsonok) nélkül délután 5-kor indultunk el: a szerzõ "follow me" kocsiját (álá Lovra) Dubek László és furgonja követte, benne Lovranics József, Petyus András és a felszerelésük. A kópházi határon a békesség kedvéért vámárunyilatkozatot írtunk (10 perc, de lényeges!).

S hova megy "a" hegy helyett a magyar amatõrcsillagász? Természetesen az elsõ osztrák Billa-boltba… No de tolerancia is van a világon, s ez a felvezetõnek is kijárt. A Buckliege Welt (~ buckás világ) csodás tájain szépen összejött egy 30 km-es eltévedés. A tanulság: nem biztos, hogy egy nyugati irányú elágazás nyugatra vezet. Még egy kisebb eltévedés a hegy lábánál, majd a már nyitott sorompón keresztül este 8-ra már a tetõn voltunk. A 30 fokos "földszint" után az alig 10 °C-ban (hajnalra kb. 5 fok lett) pánikszerû öltözködés, s a szerzõ rögtön elkezdte az észlelõhelyen a szokásos "cirkuszolását": állványtelepítés, pólustávcsõ-jusztírozás, kocsik libasorban a kápolna irányába (= kb. 5°-nyi takarás DK-re).

"Furgonék" a munka helyett a vendéglõt választották, de mire a Nap búcsúzni készült, mindenki munkaképessé vált. Az itt-ott fedett égen naplemente-fotókkal kezdtünk. A Mars szemtelenül magasan reflektorozott (már teljes porviharban, részletek nélkül), majd a kötelezõek: Arcturus, Altair, Vega, s végre a Polaris is elõvánszorgott (pólusraállás).

Az elsõ negyedes Hold a sötétedéssel egyre barnább lett: a felhõk közt bukdácsolva páratlan látványsort produkált. A fotózás és videózás keményen folyt. Rendkívüli élményünk volt a sötét felhõrésen kontúrosan kivillanó kb. 20°-os "tortaszelet" (bocsánat: stílszerûen sajtszelet), bár ezt itt túl peioratívnak gondolnám.

A szél néha nekilendült, így a dupla nadrágok, síruhák, tövig lehúzott sísapkák viselõi inkább mínuszosnak érezték a környezetet. És persze felhõk: az elég párás égnek lassan csak harmada látszott, szerencsére viszonylag lassú változással.

A teljes sötétedés beálltakor ért bennünket az elsõ igazi meglepetés: a felhõlyukakban incselkedõ tejút-darabok az elsõ negyedes Hold mellett (!) párás égen legalább 60-asak voltak! Úristen: mi lesz itt, ha jó ég van és Hold sincs….

Az ég majd' fele fedett. Aztán Hold el, szélcsend (azonnal elmúlt a fagyérzetünk!), majd enyhe kísérletek néhány zenit körüli Cygnus-mélyég megörökítésére (én feladtam a felhõk miatt, de Lovra elkapott egy darab Észak-Amerikát). No és pára is: Dubek teléje "lemattolt". Én az A2 LINEAR-ral próbálkoztam, de csak 6 percnyit engedtek a felhõk.

Egy jó óra múlva javulni kezdett: összejött 30 percnyi fényecske a már inkább 8 mg felé járó üstökösbõl (mellesleg a képen parádés 14 - 15 mg-s Peg-beli gyöngyfüzérek is látszanak, amiket jobb égen érdemes lesz újra megörökíteni).

A rövid és mozgalmas éjszakát jónéhányszor "húúúú! Apám: láttad?" címû meteor-konstatálás szakította meg. Lovra szörnyû (kelet)németséggel beszélõ Conrad-órájának "noh cén minútn" jellegû csendrombolását bájos kolomp-kondulások fellopakodása fûszerezte - ti. Milkáék fenn lakoznak éjjel is!. (Megj:: a sikerre való tekintettel ma már többen tudjuk ríkatni a kese frajlein karvalyhangját …)

És keleten a bolygó-parádé, majd sorakozójukat lassan a Nap tapintatos tolakodásának elsõ halvány nyomai követik. A kelõ Napra irányára merõlegesen a Betelgeuse - Vénusz - Capella alkotta vonal gyönyörû keresztet képezett a Szaturnusz - Vénusz - Jupiter - Merkur által kitûzött napkeleti irányra. Aztán a rohamos Nap-közelgést és a Nap megjelenését már a fényképezõgépek zajos kattogása kísérte.

Még néhány ámulat és lassú lelki ébredés (hisz mindannyian elõször voltunk ilyen magasan észlelni!) után a realitás: igen - lejárt…

Gyors összepakolás után hat órakor elindultunk. Lefelé szerencsére sikerült megtalálni Dubek kocsijának dísztárcsáját. A kávéra áhítozó népséget - a már vagy 20 fokkal melegebb "földszinten" - egy Shell-kút jutányos árat kérõ automatája vígasztalta (á 10 ATS).

Hazafelé tempósan haladva Lovra fotózó kedvéért (cigiszünet címén is) még megálltunk a Bucklige Welt szerpentinjein: a súroló fényben pompázó táj lakkozott legelõi mindannyiunkat lenyûgöztek.

Nyolckor már a határon voltunk, s a hullafáradt népség alvás helyett a fotósboltokba rohant (mellesleg 9-kor nyitnak…). Hát most mondjátok: normálisak az ilyenek?

Na ez egy jó kérdés…

(Kiss Gyula)



Utolsó módosítás:  2008.04.17 23:33